Életpályája

Tokody Ilona Szegeden született, Tokody András és Nagy Ilona gyermekeként. Énektanulmányait szülővárosában Berdál Valériánál kezdte. Ezt követően 1971-től a Budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémia növendéke volt, itt dr. Sípos Jenő tanította. Kiemelkedő tehetsége már főiskolás éveiben kiderült. 1972-ben megnyerte a Kodály- énekversenyt, a következő években a genfi, az oostendei, a pozsonyi énekversenyek, majd 1976-ban budapesti Erkel-énekverseny győztese lett.
Ugyanettől az évtől a Magyar Állami Operaház szerződtette tagjai sorába és a bécsi Staatsoper állandó vendégművésze.

Pályakezdő művészként nagy elismeréssel fogadták bemutatkozását kortárs magyar szerzők műveiben. 1977-ben az Operaházban, Durkó Zsolt Mózes című művének ősbemutatóján az Anya szerepét alakította. Számos nagy rendezővel is dolgozott együtt, mint Franco Zeffirelli, Otto Schenk, Götz Friedrich, valamint kiváló karmesterekkel, mint Claudio Abbado, Giuseppe Sinopoli, Giuseppe Patané. Pályáján főként olasz és francia operák főszerepeit énekli, de felkérik oratóriumokra, valamint dal- és áriaestekre is, zenekarral és zongorával. Tehetségére hamarosan felfigyeltek külföldön is. 1979-ben a Bohémélet Mimijeként mutatkozott be a bécsi Staatsoper színpadán, olyan sikerrel, hogy ezt követően Bécsben főszerepek egész sora várta - Angelica nővér (címszerep), A végzet hatalma Leonórája, Simon Boccanegra (Amelia), Andrea Chenier (Maddalena), Manon Lescaut (címszerep), és Halévy A zsidónőjének Rechelje. Ez utóbbi operában énekelhetett először José Carreras partnereként a bécsi Staatsoperben, ő indította el az énekesnő operakarrierjét. 1992-ben egyik legemlékezetesebb fellépése volt a vele tartott közös budapesti áriaest, amellyel koncertkarrierje is elindult. A katalán művészhez szoros barátság köti. Plácido Domingóval 1986-ban énekelt először a berlini Deutsche Operben, Verdi Otellójában.

Hatalmas sikereket aratott több európai nagyvárosban (Barcelona, Madrid, Bonn, Catania, Róma, Nápoly, Stuttgart, Hamburg) és Japánban is. Amerika számos nagyvárosában és operaházában is vendégszerepelt. A New York-i Metropolitan-ben 1988-ban mutatkozott be. Leoncavallo Bajazzók című operájában Nedda szerepét énekelte, ezután ugyanitt Bizet Carmenjének Micaeláját. Olyan világsztárokkal énekelt együtt, mint Fiorenza Cossotto, Jelena Obrazcova, Luciano Pavarotti, Juan Pons, Piero Cappuccili. Richard Strauss Guntramját a New York-i Carnegie Hallban is énekelhette. 1988-ban a Metropolitan közönsége előtt mutatkozott be, Nedda (Bajazzók) és Micaela (Carmen) szerepében. 1989-ben a világon elsőként énekelte lemezre Mascagni Iris című operájának címszerepét, Plácido Domingo partnereként, Giuseppe Patané vezényletével. Amerika számos más városából is meghívásokat kapott (Boston, Los Angeles, Houston, San Francisco, Buenos Aires). Luciano Pavarottival éppen a 100. Mimit énekelte a Buenos Aires-i Teatro Colonban. 1994- ben a világhírű spanyol bariton, Juan Pons társaságában a Zeneakadémián adott nagy sikerű koncertet, majd a két művész világkörüli koncertkörútra indult Verdi - duett estjükkel. 1996-tól a Magyar Állami Operaház örökös tagja. Énekesi példaképének Renata Scottót tartja.

Hazai és külföldi lemezcégek rendszeresen készítenek vele hanglemezt. Ezek közül négy világpremier: Boito: Nerone, Respighi: A láng, R. Strauss: Guntram, Mascagni: Iris. 1983-ban több hangfelvétele jelent meg. Többek között első szóló lemeze: Great Soprano Arias címmel (karmester: Mihály András), Puccini: Angelica nővér (karmester: Lamberto Gardelli), és Brahms: Német Requiem (karmester: Ferencsik János). 1991-ben jelent meg első CD-je az amerikai Legato Classics cég nevével fémjelezve. Ebben a szériában ő az első magyar énekesnő. Ezt a CD-t rövid időn belül újabb követte a szintén amerikai VAI AUDIO kiadásában.